| A fából faragott királyfi / A kékszakállú herceg vára |
|
|
I. rész Bartók: A fából faragott királyfi Táncjáték Libretto: Balázs Béla Vezényel: Oberfrank Péter Koreográfus, rendező: Juronics Tamás
A fából faragott királyfi – Adrian Ducin Királyfi – Jozef Dolinský Királylány – Viktória Šimončíková Tündér – Juraj Vasilenko
A királyfi egy királylányra bukkan vándorútján, de nem tud hozzá bejutni a palotába, mert az erdő és a patak útját állja. Fabábot farag, felékesíti palástjával, koronájával. A csel sikerül, a díszes fabábu lecsalogatja a királylányt, aki csak a fabábbal törődik, a szerelmes királyfival nem. A bábu a tündér parancsára megelevenedik, félelmetes démoni táncba kezd, és a királylány táncba megy vele. Az összetört ifjú magára marad. A fabáb mozdulatlan marad, amikor a királylány újra táncra nógatja. Ekkor veszi észre a királyfit, menne is hozzá, de ő kéreti magát. A természet végül mindkettőjüket magához öleli.
Bartók: A kékszakállú herceg vára Opera egy felvonásban Libretto: Balázs Béla Vezényel: Oberfrank Péter Rendezte: Martin Bendik
A kékszakállú – Gustáv Beláček Judit – Denisa Hamarová Prológ – Mátyás Dráfi
A helyszín és az időpont a legendák homályába vész. Hatalmas, homályos, gótikus stílusú ablaktalan terem, egy lépcsőfeljáró és hét ajtó. Judit, a Kékszakállú felesége baljós történeteket hallott, és tudni szeretné, mi van a hét ajtó mögött. Megszerzi a kulcsokat és beengedi a levegőt, a napfényt. Öt ajtó mögött mindent, a férfi korábbi életének, kincseinek bizonyítékait vér borítja. A hatodik ajtó mögött a könnyek tava csillog. A hetedik, a legféltettebb ajtó mögött három asszony bukkan elő hangtalanul – a Kékszakállú korábbi asszonyai. Juditra is korona, díszes köpeny, ékszerek sokasága nehezedik, s maga is belép a hetedik terembe – ő is a Kékszakállú múltjának részévé válik. 2004. június 15., kedd 21 óra Nagyszínház, Miskolc |