Scarpia halott... A Tosca második felvonása a miskolci Városháza előtt. Liszt Isztambulban – egy régi Liszt-program felelevenítése a Zenepalotában, Zeynep Üçbaşaran török zongoraművész jóvoltából.

Képgaléria: 6. nap »

Tosca II.: Scarpia halott...

Újabb győztes csata az operáért folytatott háborúban. A „Legyen az opera mindenkié” jegyében rendezett Tosca második felvonásának utcai előadása is sikeres volt Miskolcon. A hűvös estében is öt-hatszáz néző volt kíváncsi az első rész folytatására. Azért írjuk így – az első rész folytatására –, mert ahogyan egy tévésorozat egymást követő epizódjainál szokás, Hábetler András (aki a Sekrestyést alakítja) a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának aláfestő közreműködésével, elmesélte az opera első felvonásának tartalmát is. A konferanszié a második részt hitchcocki pontossággal adagolt izgalmas krimiként ajánlotta a nagyérdeműnek, ami nem áll messze az igazságtól: csalás, árulás, félreértés, testi és lelki kínzás, magasztos szerelem és aljas kéjvágy, hősiesség és gyilkosság – mindez ott kavarog Puccini szívbemarkoló zenéjében.

A színhely ezúttal is a miskolci Városház tér volt, ám ezúttal a polgármesteri hivatalnak nem a modern, hanem a régi saroképülete adta a „díszletet” és a legzordabb helyszíneket. A konferanszié mindenek előtt azért egy ütős poénnal örvendeztette meg az operára hangolódó közönséget: senki se gondoljon rosszra, amiért a gonosz és hatalmaskodó rendőrfőnök, Scarpia dolgozószobája ezen az előadáson azonos a miskolci polgármester dolgozószobájával, és abból sem kell messzemenő következtetéseket levonni, hogy a kínzókamra ezúttal a főjegyző irodája.

Jó érzés volt látni, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy egy opera megragadja a figyelmünket. Ez a kevés persze nagyon is sok: mindenekelőtt a régi jó Puccini-zene, amit olyan énekesek adnak elő nagyszerűen, mint Rálik Szilvia (Tosca), Kiss B. Atilla (Cavaradossi) és Martin Bárta (Sparpia), akik ezen az estén is élvezték a különleges utcai szituációt. A kottalámpás zenekar látványa hangulatos színfoltot jelentett a művészek mögött, és a zenészek remekül szóltak Kesselyák Gergely dirigálásával, akin szintén látszott, hogy rettenetesen élvezi a különleges szituációt.

Ezúttal kevesebb volt a spektákulum, nem voltak galambok és nagy kórusjelenetek, mint az első felvonásban. Izgalmak annál inkább: hol a Széchenyi szobor előtti dobogón, hol a polgármesteri hivatal már említett két, térre néző helyiségében zajlott Tosca és Cavaradossi lelki és testi megpróbáltatása.

Végül Tosca elénekelte a második felvonás egyetlen áriáját, a Vissi d’arte kezdetű imát, amelyben azt kérdi: ő, aki a művészetnek él, hogyan kerülhet egy olyan mocskos kéjtől űzött gazember és hatalmaskodó gyilkos kezei közé, mint Scarpia. A rendőrfőnök magáévá akarja tenni a nőt, szerelme, Cavaradossi szabadulásáért cserébe. Az erkélyen Tosca leszúrja Scarpiát, kitépi kezéből a Cavaradossinak szóló menlevelet, amiről majd csak a harmadik felvonásban derül ki: hamis...

Folytatás június 15-én, pénteken (az első és a második felvonással együtt) az Avasi kilátónál, 21 órától. Az előadás ingyenes: Legyen az opera mindenkié!